Utánpótlás, de kikből?

Posted in: Hírek

Örömmel tapasztalom, hogy egyre többet foglalkoznak – a vitorlázás körüli újságok, honlapok, és mindenféle orgánumok közül – jelentős terjedelemben a sportág utánpótlás nevelésével és a körülötte kialakult helyzettel. Valahol jégszülőkről olvastam, valahol kiváló egyesületekről, akik a befektetett és a több éves munka eredményét most kezdik termőre fordítani. Előre bocsátom, minden elismerésem az Övék, a munka, amit végeznek több mint elképesztő, az odaadás és szakértelem, amivel gyermekeinket nevelik csak szuperlatívuszokkal jellemezhető. Azok az utánpótlás versenyzők, akik az utóbbi időben a nemzetközi vizeken is eredményeket értek el bámulatos teljesítményekkel gazdagítják a sportág történetét, nekik is minden elismerés, de…

Miért van az, hogy a nevek között csak az én korosztályom vagy apáink korabeli vezetéknevekkel találkozom. Miért van az, hogy a vitorlázás utánpótlása csak dinasztikus alapokon fejlődhet? – persze biztos vannak kivételek is. Lehet, hogy úgy van, hogy akinek az apja is a hullámok hátán töltötte idejét be van oltva a sportágba, és mindenki más csak a focihoz ért!

Ez olyan nekem, mintha csak az tudna úszni, akinek az apja is úszó volt – lehet ez erős kicsit, de ebből érthető lesz a következő gondolatsor…

Ami kis világunk zárt. Ez így van és így is lesz mindig. A tábor anyagi helyzettől függően nő, csak ritkán bővül szerelemből, szerintem ez is tény. Akkor most kizártunk mindenkit, akinek a felmenői nem töltötték hajón a gyerekkorukat?! – amúgy nagyjából igen, ez így van. Azok a sajtóorgánumok, akik közvélemény formáló szereppel bírnak a világra, nem foglalkoznak velünk, nem vagyunk érdekesek számukra. (Hogy ez jó vagy nem azt nem tudom, de tény, hogy így van.) Nem foglalkoznak az utánpótlás sikereivel, a nevelőedzők kiváló teljesítményeivel, tehát marad az a tábor, akik családi alapon amúgy is fertőzöttek. Valami ilyesmi a dinasztikus alapon való fejlődés… Az emberek nagy része nem tudja mi a vitorlázás, mi fán terem a sport, miért csodálatos, ezért az egyesületek csak a szülők által odahordott alapközösségből meríthetnek. Tehetséges gyerekek százai nőnek fel úgy, hogy azt sem tudják miből maradtak ki.

Nekem van gyerekem. Három is. Közülük kettő, sportos korszakát éli. Van foci, meg tenisz, meg úszás, egy kis korcsolya, meg az évi egy síelés. És az osztályban mindenkinek van foci, meg tenisz, meg úszás, meg évi egy síelés, ha éppen jut rá pénz. A felsorolt sportágak kombinálhatók, meg kiegészíthetők, de a vitorlázás nem lesz a sorban az esetek 99,9%-ban. Akkor mos következtetek: a gyerekek – és a szülök – 99,9% nem is találkozik a vitorlázással ebben a bizonyos fogékony korszakban, tehát a merítés a tehetségek keresése szempontjából, és az utánpótlás bázis méretét tekintve is katasztrofális. Ezer gyerekből jó, ha öt találkozik a sporttal, – a nevelőegyesületek szerint – az öt gyerekből maximum fél gyerek, aki nem lesz sportelhagyó. Saját lehetőségeimről beszélek, és értem, ha valaki úgy gondolja ez egy drága sport, milyen jó nekem…

Még adalék, ami saját tapasztalataimból fakad: egy nyáron egy egyesületnél 127 gyermek vett részt különböző vitorlás táborokban. A táborokon részvevő gyerekek közül az őszi edzéseken hét, azaz hét gyermek jelent meg, akikből kettő kívülről érkezett. Nálunk a gyerekek 15-20%-a volt olyan, aki nem vitorlázó famíliából érkezett hozzánk, egyszerűen csak értelmes nyári táborokat keresett a szülő. Szerintem ez siralmas. A sportágba nem érkezik kívülről gyakorlatilag senki, pedig aki jön, az folytatni akarja, mert fertőzötté vált. Tenni kéne valamit… mert szükségünk van rá, hogy a sport ne a gazdagok nagyhajós – jó esetben vitorlázgatásává, – motorozgatásává váljon a kikötők természetesen 300m-es körzetén belül. A fentiekhez hozzá tartozik, hogy nekünk a nyáron lehetőségünk nyílt táborainkat elérhető áron kínálni a gyerekeknek. Nem voltunk drágábbak bármelyik úszó, tenisz, vagy focitábornál.

A fenti adatokat szolgáltató egyesület a következőket tette a sportág népszerűsítéséért nem a vitorlázók körében:

  • Elment a Hungexpon lévő hajókiállításra (MVSZ stand)
  • Elmenet a májusi budapesti Nagy Sportágválasztó rendezvényére
  • Nyílt napokat tartott, a Kopaszi gáton júniusban és szeptemberben
  • Szórólapokat és plakátot helyezett ki három budapesti általános iskolában
  • Osztályfőnöki órát tartott 3 budapesti iskolában alsó tagozatos gyerekeknek, majd szülői fogadóórákon vett részt
  • Iskolai sportnapot tartott vitorlázással egy budapesti általános iskola számára
  • Részt vett a nagy sportágválasztó Szekszárdi rendezvényein.
  • 5000 szórólapot adott kézbe egy nyár alatt a Kopaszi gáton sétálgató gyermekes családoknak
  • Vitorlás tábort tartott Szombathelyen, a csónakázó tavon a Szombathelyi Vízisport Egyesület meghívására (igazán lenyűgöző látvány volt, a gyerekek meg élvezték…)

És ezzel a hívjuk kampánynak sikerült ezt 20-30 gyereket összecsődíteni, akik nem találkoztak még a sportággal soha, de eljöttek legalább egy vitorlás táborra. Mi lett volna, ha tényleg csinálunk is valamit?! – valószínűleg többen lettek volna, akik szeptemberben jelentkeznek valamelyik utánpótlás nevelő egyesületnél edzésre! Valószínűleg lennének olyan gyerekek, akik nem a szülő emlékeire vagy aktivitása révén kerültek közel a sporthoz, és kicsit hosszabb távon valószínűleg még több eredményt érnénk el a vitorlázásban. Szóljunk itt egy keveset a fenti felvetésről is, mert tényleg hosszú távon olyan emberek ülnek majd nagyhajóba, akik gyerekként kezdték, és nem szelnek majd ketté a tihanyi csőben balcsapásról 18 év múlva…

A fentek csak gondolatok… lehet össze kéne állni minden egyesületnek, akik gyerekekkel akarnak foglalkozni, és együtt hajtani a dolgot. Lehet, hogy olyan egyesületeket, vállalkozásokat is be kéne vonni a dologba, akik csak üzletszerűleg hajóhely és/vagy hajóbérbeadással foglalkoznak. Lehet kéne találni valakit, aki ezt felvállalja, és népszerű sporttá válhatunk, mint a kajak-kenu, vagy a foci (ez persze utópia). Lehet, hogy ez az ernyőszervezet lehetne a Magyar Vitorlás Szövetség is, de ha alulról szerveződik az sem baj. Beszéljünk róla minél több fórumon, mert ez a jövő mindannyiunk számára, amit a jelenben kell megalapozni.

Náray Richárd


Hozzászólás letiltva.